Télen is jó az Állatkert!

Valamiért még mindig kevesen gondolnak arra, hogy állatkertbe menni télen is jó. A legtöbb ember fejében kizárólag a jó időhöz, sőt mondhatni, szikrázó napsütéshez kötődik ez a program. Még nyáron is, ha csak egy-két felhő megjelenik az égen, máris lefújjuk az állatkerti sétát! Én is csupán nemrég fedeztem fel, sőt döbbentem rá a nemhogy felhős, de kifejezetten fagyos időben tett látogatás szépségére és izgalmára. Pedig nincs is annál jobb, mint hideg, szeles, zord időben betoppanni a Fővárosi Állat- és Növénykert trópusi pálmaházba, ahol egy pillanat alatt a forró nyárban, sőt egyenesen egy dzsungelben találhatjuk magunkat. Nemcsak testünk, de lelkünk is felmelegedhet a szemet gyönyörködtető óriási pálmák és egzotikus növények között. Már önmagában a sok zöld látványa is felér egy terápiával a kinti monoton szürkeség után, s a lazulást csak tovább fokozza a lágyan csobogó víz, miközben a fejünk felett elröppen egy-egy káprázatos színű ritka madár. De ha már kellően elaléltunk, érdemes újra magunkhoz térnünk, és kicsit tudatosabban körülnéznünk...

 Az Americana Tropicana termei ugyanis az amerikai kontinens legérintetlenebb tájegységeinek élővilágát mutatják be az amazonasi esőerdőktől egészen É-Amerika legnagyobb mocsaráig, s le merem fogadni, hogy a látogatók jó része éppúgy nem hallott a világ ezen eldugott szegleteiről, ahogy én.  S bár láthatunk itt lajhárokat, teknősöket, kismajmokat, sőt méretes aligátorokat is, azért ne szaladjunk el a falakon kihelyezett információs táblák mellett sem, mert rengeteg érdekes dolgot tudhatunk meg belőlük. Én egyébként akkor döbbentem meg igazán, amikor lekíváncsiskodtam az épület felszín alatti szintjére. Egy nem túl hivalkodó lépcsősor vezet lefelé, mindenfajta különösebb jelzés vagy eligazító tábla nélkül. Kicsit vacilláltam is, egyáltalán lemenjek-e. Ehhez képest egy mini Tropicáriumban találtam magam! Ez utóbbi intézmény amúgy méltán népszerű a gyerekek között, érdekes azonban, hogy az Állatkert akváriumairól alig hallani! Persze valamivel kisebb területen helyezkednek el, de itt is van minden, ami szem szájnak ingere: mesés trópusi halak tömkelege, murénák, katonás sorban lebegő piranják és a már szinte kötelező rájasimogató. Külön érdem, hogy minden növény és korall élő, sehol sem ütközünk mű hátterekbe. A kiállítótér végén van egy kevésbé bizalomgerjesztő, sejtelmes fénybe burkolózó barlangbejárat is, melyen ha bemerészkedünk, botsáskákat, madárpókokat és hasonló furcsa szerzeteket láthatunk – szerencsére üveg mögött. 

Voltaképp már ennyi látványosság miatt is bőven megéri télen is betérni az Állatkertbe, pedig ez még csak a kezdet! Ha olyan programot szeretnénk biztosítani a gyerekeknek, ahol aktív szórakozásban lehet részük, miközben még játszva tanulnak is, akkor gondoljunk az Állatkertre, és felejtsük el végre azt a tévhitet, hogy csak nyáron érdemes felkeresni. Szerencsére néhány élelmes nagyszülő már ma is tudja, milyen remek figyelemelterelő hadművelet elhozni a lurkókat, amíg a család többi tagja például a szenteste előkészületeivel foglalatoskodik. Csak aztán győzzük időben hazacipelni őket! Lényegében minden ismerős állat (a zsiráftól az oroszlánig) megtekinthető ugyanúgy, mint nyáron, csak éppen a téli lakhelyén. Sőt, így szinte még közelebbről figyelhetjük meg őket, mint amikor a kifutón szaladgálnak. Persze, ahogy fázósan egyik állatháztól a másikig siettem, a leghitelesebbnek kétségkívül a jegesmedve és a fókák tűntek (akik viszont valahogy nyáron voltak mindig kissé groteszkek számomra), a befagyott nagy tavon ácsorgó flamingók végképp valószerűtlen látványát azonban nem fogom elfelejteni.

Ilyenkor nyerik el leginkább értelmüket a kizárólag beltéri kiállítótereket üzemeltető egységek, melyek jó időben értelemszerűen kevesebb látogatót vonzanak. Ezek közül is a legfőbb attrakció a 2012 májusában nyílt Varázshegy, amely a Nagysziklában került kialakításra. Én most jártam itt először, de az már biztos, hogy nem utoljára. Nevéhez méltán elvarázsolt, és kicsit büszke is lettem rá, hogy mindez nálunk, Magyarországon vált valóra. A mintegy 3200 m²-es, 4 szintes épület 16 termében megelevenedik az élet ezer csodája a kezdetektől napjainkig. Van itt őstenger cápákkal, medúzákkal és afrikai tőfarkú rákkal, melyet élő kövületként tartanak számon, s az évmilliók során szinte változatlan formában maradt fenn. Láthatunk dinoszaurusz csontvázakat, kitömött grizzly medvét (tudtam, de még sosem tapasztalhattam meg ennyire közelről, hogy ilyen hatalmas), az Óriások Csarnokában pedig életnagyságú kékbálnát – na ekkor éreztem magam csak igazán kicsinek! Bár számtalanszor olvastam, hogy a föld legnagyobb állata, még sosem tudtam elképzelni – eddig a pillanatig. És ez talán a Varázshegy legnagyobb csodája: a tapasztalás. Kevés a passzív kiállítótér, szinte minden információt interaktívan tudhatunk meg. Lenyűgöző például a Darwin-labor, ahol a szabadon kihuzigálható fiókokban tengeri csigák, hüllők, madarak, emlősök csontdarabjait és különböző alkatrészeit találjuk, a nagyítóasztal és a mikroszkópok lencséi alatt pedig bámulatos dolgokat pillanthatunk meg – nekem egy kék színű, drágakőre emlékeztető pici darázsfej tetszett a legjobban. Az érintőképernyős csontváz-puzzle is nagyon bejött, és az is, hogy a laborhoz kapcsolódó különböző feladatlapokat kitöltve a „kutatás” végén Kutató diplomát kaphatunk. Így lehet igazán játékosan motiválni a gyerekeket! Csak azt sajnáltam, ahogy sétáltam egyik teremből a másikba, miért is nem tolonganak itt sokkal többen. Akikkel találkoztam, azok is jobbára álmélkodó külföldi turisták voltak. Miért kell folyton felhívni a figyelmet saját értékeinkre…?

 Pedig a Varázshegyben számos ismeretterjesztő, oktató program is elérhető, s már óvodáskortól várják a csoportokat. De van itt egy csarnok méretű 3D vetítőterem, sötétlabirintus, időgép és még felsorolni is nehéz, mi minden. Igazi tudásparadicsom, rengeteg megérinthető, kinyitható, megmászható, felpróbálható, rángatható kiállítási eszközzel. Kipróbálhatjuk hogyan lát egy rovar, hogyan hall egy denevér, vagy hogyan énekelnek a bálnák. Egy biztos, ha eldöntjük, hogy a téli hidegben mégiscsak érdemes felkeresnünk az Állatkertet, legalább két-három órát szánjunk csak a Varázshegy megtekintésére.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben nem csak a gyönyörű főkapu és környezete újult meg, de egyre több európai színvonalú, high-tech látogatótér várja a kicsiket és nagyokat immár egész évben!

"Élő kövület", a tőfarkú rák