Télen is jó az Állatkert!

Valamiért még mindig kevesen gondolnak arra, hogy állatkertbe menni télen is jó. A legtöbb ember fejében kizárólag a jó időhöz, sőt mondhatni, szikrázó napsütéshez kötődik ez a program. Még nyáron is, ha csak egy-két felhő megjelenik az égen, máris lefújjuk az állatkerti sétát! Én is csupán nemrég fedeztem fel, sőt döbbentem rá a nemhogy felhős, de kifejezetten fagyos időben tett látogatás szépségére és izgalmára. Pedig nincs is annál jobb, mint hideg, szeles, zord időben betoppanni a Fővárosi Állat- és Növénykert trópusi pálmaházba, ahol egy pillanat alatt a forró nyárban, sőt egyenesen egy dzsungelben találhatjuk magunkat. Nemcsak testünk, de lelkünk is felmelegedhet a szemet gyönyörködtető óriási pálmák és egzotikus növények között. Már önmagában a sok zöld látványa is felér egy terápiával a kinti monoton szürkeség után, s a lazulást csak tovább fokozza a lágyan csobogó víz, miközben a fejünk felett elröppen egy-egy káprázatos színű ritka madár. De ha már kellően elaléltunk, érdemes újra magunkhoz térnünk, és kicsit tudatosabban körülnéznünk...

Adventi kisokos

Az ünnepek közeledtével gyakorta tanúi lehetünk olyan bejátszásoknak, melyekben az ünnep eredetéről, jelentéséről faggatják a járókelőket. Az eredmény többnyire tragikomikus. Úgy tűnik, az emberek többségének ma már lövése sincs, mit és miért is ünneplünk valójában. Így van ez húsvéttal és karácsonnyal egyaránt, hogy a pünkösdről már ne is beszéljünk. Egyre nagyobb a katyvasz a fejekben, és a rutinszerű készülődés, sütés-főzés, ajándékvadászás közben elfelejtünk rákérdezni a miértekre. Beletesszük a csokinyuszit és -tojást a kosarunkba, de hogy ennek a két állatnak mi köze is lehet egymáshoz, pláne a húsvéthoz, azon nem gondolkodunk. Megvesszük az adventi koszorút, hiszen mindenhol árulják, a szomszédnak is van, de hogy mit kezdjünk vele, az már nem is olyan lényeges. Elkészítjük az adventi naptárat, hiszen készülődünk a karácsonyra, és az amerikai gyerekek is ezt teszik, de hogy kire-mire várunk valójában, és ki is az a Jézuska egyáltalán, az talán eszünkbe sem jut. Kérdések, amelyeket vagy fel sem teszünk, vagy nem tudjuk rájuk a feleletet.

Az élő cirkusz varázsa - gondolatok a Cirkuszi kavalkád című előadás nyomán

     Ki ne járt volna cirkuszban gyermekkorában? Szinte mindannyiunknak lehetnek ilyen emlékei, függetlenül attól, hol nőttünk föl. Akár a Fővárosi Nagycirkuszba látogattunk el, akár egy vidéki vándorcirkusz előadására, egész biztos, ha lehunyjuk szemünket, ma is eleven él bennünk néhány kép, hiszen minden gyermeket elbűvöl ez a titkokkal teli, varázslatos világ. Emlékszem, mennyire lenyűgöztek a légtornászok, s mennyire féltem, hogy az oroszlán egyszer csak kiugrik a porondról, miközben csodáltam is e hatalmas állatokat. Bizony kisgyerekkorom óta nem jártam cirkuszban, a minap azonban egy kedves ismerősöm szülinapi ajándékaként újra eljutottam egy előadásra.