Adventi kisokos

Az ünnepek közeledtével gyakorta tanúi lehetünk olyan bejátszásoknak, melyekben az ünnep eredetéről, jelentéséről faggatják a járókelőket. Az eredmény többnyire tragikomikus. Úgy tűnik, az emberek többségének ma már lövése sincs, mit és miért is ünneplünk valójában. Így van ez húsvéttal és karácsonnyal egyaránt, hogy a pünkösdről már ne is beszéljünk. Egyre nagyobb a katyvasz a fejekben, és a rutinszerű készülődés, sütés-főzés, ajándékvadászás közben elfelejtünk rákérdezni a miértekre. Beletesszük a csokinyuszit és -tojást a kosarunkba, de hogy ennek a két állatnak mi köze is lehet egymáshoz, pláne a húsvéthoz, azon nem gondolkodunk. Megvesszük az adventi koszorút, hiszen mindenhol árulják, a szomszédnak is van, de hogy mit kezdjünk vele, az már nem is olyan lényeges. Elkészítjük az adventi naptárat, hiszen készülődünk a karácsonyra, és az amerikai gyerekek is ezt teszik, de hogy kire-mire várunk valójában, és ki is az a Jézuska egyáltalán, az talán eszünkbe sem jut. Kérdések, amelyeket vagy fel sem teszünk, vagy nem tudjuk rájuk a feleletet.

De ha ennyire fogalmunk sincs, mit miért is teszünk, akkor vajon mit tanítunk a gyerekeinknek, és ha felnőnek, ők mire fognak emlékezni? Mindannyian hozunk magunkkal családi rituálékat, melyek közül néhányat megtartunk, néhányat elhagyunk, máshonnan meg újakat veszünk át. Sokszor azonban azt sem tudjuk, mi az értelme egy-egy szokásnak, egyszerűen csak csináljuk.

A minap az adventi naptáraké volt a főszerep egy népszerű tévéműsorban. Praktikus ötleteket kaphattunk ahhoz, hányféleképpen készíthetjük el otthon mi magunk. Amikor azonban a naptár eredetére terelődött a szó, sem a műsorvezető, sem vendégei nem tudtak válaszolni a kérdésre. Igaz, nem is problémáztak rajta sokat, megelégedtek azzal, hogy a szokás valahonnan Amerikából ered, és a naptár lényege, hogy 24 ablakocska mögé elrejtünk egy-egy pici ajándékot (elsősorban csokit), melyek közül aztán szentestéig naponta egyet kinyithat az, akinek ajándékozzuk. Rádöbbentem, hogy én sem tudom, voltaképpen honnan ered, és miért is találták ki? Mivel válasz nélkül maradtam, úgy döntöttem, utánanézek, s egyúttal a karácsony kapcsán bennem felmerülő egyéb alapvető kérdéseknek is.

Az alábbiakban összegyűjtöttem néhány olyan információt, amelyet nem árt tudnunk, ha egy kicsivel tájékozottabbak szeretnénk lenni az év talán legszebb ünnepére várakozva.

Az advent szó a latin „adventus Domini” kifejezésből ered, melynek jelentése „az Úr eljövetele”, hiszen advent idején Jézus Krisztus eljövetelére várakozunk, aki karácsony napján született a földre. Advent első vasárnapja a karácsony előtti (vagy a november 30-ához, Szent András napjához legközelebb eső) vasárnap, mely egyúttal az egyházi év kezdete is. Advent eredete a 4-5. századra nyúlik vissza, és kezdetét régen harangzúgással is jelezték. Nemcsak az örömteli várakozás, reménykedés időszaka ez, hanem a lelki elmélyülésé is, mellyel felkészülünk Jézus születésének ünnepére. Régebben karácsony napjáig böjtöt is tartottak, ezért ezt az időszakot kisböjtnek is nevezzük, s bár ezt egyre kevesebben tartják, advent idején érdemes még inkább odafigyelnünk a mértékletességre és visszafogottságra.

A lelki készülődéssel együtt jár a bűnbánat is, melynek színe a keresztény liturgiában a lila. Ezért az autentikus adventi koszorún lévő gyertyákból (melyek egyébként a vasárnapokat jelölik) három lila színű, egy pedig rózsaszín. Ez utóbbi a harmadik, azaz az örömvasárnapot szimbolizálja, amikor az Úr eljövetelének közelségét ünnepeljük. Az első adventi „koszorút” egy német evangélikus lelkész készítette 1840-ben, aki 24 gyertyát helyezett egy kocsikerékre, melyet imatermében függesztett fel, és minden nap meggyújtott belőlük egyet-egyet. Idővel a kerékből koszorú lett, a 24 gyertyából pedig csak 4 maradt, és 1930-40 körül már a katolikusok között is terjedni kezdett. Manapság advent vasárnapjain mindig eggyel több gyertyát gyújtunk, s a növekvő fény Jézus érkezésének közeledtét jelképezi.

Az adventi naptár készítése nem egyházi hagyomány, és a közhiedelemmel ellentétben még csak nem is Amerikából ered. Egy leleményes német édesanya találmánya, aki, hogy enyhítse a karácsonyra áhítozó kisfia roppant türelmetlenségét, 24 kis darab csokoládét akasztott egy nagy kartonlapra, s megengedte, hogy minden este megegyen belőlük egyet. A kisfiú, Gerhard Lang, felnőve továbbfejlesztette az ötletet, és így készült el az első igazi adventi naptár a XX. század elején, amelyen már zárható kis ablakok sorakoztak. A naptárból üzleti vállalkozás lett, és hamarosan elterjedt nem csak Európában, de a tengerentúlon is, sok gyermeknek szerezve ezzel örömet.

Érdekes kérdés lehet az is, karácsony mely napján pontosan mit is ünneplünk? December 24-én, szentestén, Jézus születésének vigíliáján véget ér az advent, feloldódik a böjt, és elkezdődik a karácsonyi ünnep. Az éjféli mise nem véletlen van éjfélkor: Jézus, a Világosság születését ünnepeljük az éjjel közepén, aki elűzi a sötétség hatalmait, és megújítja a világot. Aranyos vagy angyalmisének is nevezik ezt a misét, utalva a templomokban ilyenkor ragyogó fényességre és a Krisztus születését hirdető angyalokra. Sok néphiedelem is kötődik ezekhez a titokzatos percekhez, melyek hazajáró lelkekről, különleges történésekről szólnak, de egy XIX. századi forrás szerint például Jézus születésének pillanatában fakadt a Balaton. December. 24. egyúttal Ádám és Éva ünnepe is, melynek szimbolikájához tartozik többek között, hogy az ószövetség megváltatlan világából, Ádám és Éva örökségéből valami új születik, s ezzel együtt az ember is újjászületik a kegyelem által.

Isten Fia, Jézus földi születésének napját december 25-én ünnepeljük. Ez a dátum az egész világon általánosan elfogadott időszámítás kezdete, ehhez viszonyítva számítjuk a történelem eseményeit Krisztus előtt (Kr. e.), illetve: Krisztus után (Kr. u.). A hagyomány nem őrizte meg Jézus születésének egzakt időpontját, ezért sokáig nem volt egyértelműen meghatározott napja. A nyugati egyházban terjedt el dec. 25-i ünneplése, melyet aztán a keleti egyház is átvett. 325-ben az első niceai zsinat tette hivatalosan karácsony napjára a születés ünnepét. A napot nem véletlenül választották ki: a Mithrasz-kultusz ekkor ünnepelte a Nap születését és sötétség fölötti győzelmét. Ősi hagyomány szerint Jézus éjjel született, és éjjel is támadt föl. A karácsonykor született gyermekről a néphit úgy tartja, hogy szép, boldog élete lesz.

A karácsony megünneplésének hagyományai szerte a világon igen változóak. Ami azonban szinte mindenütt elengedhetetlen, az a karácsonyfa állítása. De honnan is ered ez a szokás, és mit jelképez? Ma már kevesen tudják.

A karácsonyfa az élet fájára utal, mely a Paradicsom közepén a jó és rossz tudásának fája mellett állt, a bűnbeesés után azonban elzáratott az ember elől. A karácsonyfa Isten szeretetének szimbóluma, mellyel az embert visszafogadja kegyelmébe. Egyúttal Jézus és az élet természetfölötti megújulásának jelképe is. A gyertyák a született Világosságra utalnak. A tetejére kerülő csillag a betlehemi csillagot, az angyal Isten és ember kapcsolatát és az angyali üdvözletet szimbolizálja. A rengeteg karácsonyi jelkép közül érdemes még kiemelni a diót, mely amellett, hogy ősi termékenységszimbólum, Jézust is jelképezi. A Magyar Katolikus Lexikon szerint a külső zöld, keserű burok a szenvedésre, a kemény csonthéj a keresztfára, a belül levő édes mag az isteni életre utal, melyért az embernek fáradoznia kell. Az alma a gyermek Jézus jelképe, mely a modern világban színes üveggömbökként jelenik meg a fán. A különféle papírláncok, szalagok, „angyalhajak” a kígyóra és hatalmának megtörésére utalnak.

A karácsonyfa állításának szokása, akárcsak az adventi koszorú, szintén evangélikus gyakorlatból ered. Bár Luther nem ellenezte, puritán követőit egyre inkább zavarta a betlehemezés és a paradicsomjáték, ezért tiltani kezdték. Az egyszerű nép azonban ragaszkodott hagyományaihoz, és az utóbbiból (mely a teremtés és bűnbeesés történetét mutatta be), sikerült legalább az életfa motívumát átmenekíteni. A feldíszített fát az asztalra állították, hogy a család köréje gyűlve énekelhesse el ősi dalait. A szokás Németországból előbb Bécsbe, majd onnan az 1820-as években Magyarországra is átterjedt. Igaz eleinte csak nemesi körökben állítottak karácsonyfát, ma már azonban egyetlen család otthonából sem hiányozhat karácsony eme tündöklő szimbóluma. Ha szenteste rápillantunk, jusson eszünkbe, mit is jelképez valójában!