Télen is jó az Állatkert!

Valamiért még mindig kevesen gondolnak arra, hogy állatkertbe menni télen is jó. A legtöbb ember fejében kizárólag a jó időhöz, sőt mondhatni, szikrázó napsütéshez kötődik ez a program. Még nyáron is, ha csak egy-két felhő megjelenik az égen, máris lefújjuk az állatkerti sétát! Én is csupán nemrég fedeztem fel, sőt döbbentem rá a nemhogy felhős, de kifejezetten fagyos időben tett látogatás szépségére és izgalmára. Pedig nincs is annál jobb, mint hideg, szeles, zord időben betoppanni a Fővárosi Állat- és Növénykert trópusi pálmaházba, ahol egy pillanat alatt a forró nyárban, sőt egyenesen egy dzsungelben találhatjuk magunkat. Nemcsak testünk, de lelkünk is felmelegedhet a szemet gyönyörködtető óriási pálmák és egzotikus növények között. Már önmagában a sok zöld látványa is felér egy terápiával a kinti monoton szürkeség után, s a lazulást csak tovább fokozza a lágyan csobogó víz, miközben a fejünk felett elröppen egy-egy káprázatos színű ritka madár. De ha már kellően elaléltunk, érdemes újra magunkhoz térnünk, és kicsit tudatosabban körülnéznünk...

Adventi kisokos

Az ünnepek közeledtével gyakorta tanúi lehetünk olyan bejátszásoknak, melyekben az ünnep eredetéről, jelentéséről faggatják a járókelőket. Az eredmény többnyire tragikomikus. Úgy tűnik, az emberek többségének ma már lövése sincs, mit és miért is ünneplünk valójában. Így van ez húsvéttal és karácsonnyal egyaránt, hogy a pünkösdről már ne is beszéljünk. Egyre nagyobb a katyvasz a fejekben, és a rutinszerű készülődés, sütés-főzés, ajándékvadászás közben elfelejtünk rákérdezni a miértekre. Beletesszük a csokinyuszit és -tojást a kosarunkba, de hogy ennek a két állatnak mi köze is lehet egymáshoz, pláne a húsvéthoz, azon nem gondolkodunk. Megvesszük az adventi koszorút, hiszen mindenhol árulják, a szomszédnak is van, de hogy mit kezdjünk vele, az már nem is olyan lényeges. Elkészítjük az adventi naptárat, hiszen készülődünk a karácsonyra, és az amerikai gyerekek is ezt teszik, de hogy kire-mire várunk valójában, és ki is az a Jézuska egyáltalán, az talán eszünkbe sem jut. Kérdések, amelyeket vagy fel sem teszünk, vagy nem tudjuk rájuk a feleletet.

Az élő cirkusz varázsa - gondolatok a Cirkuszi kavalkád című előadás nyomán

     Ki ne járt volna cirkuszban gyermekkorában? Szinte mindannyiunknak lehetnek ilyen emlékei, függetlenül attól, hol nőttünk föl. Akár a Fővárosi Nagycirkuszba látogattunk el, akár egy vidéki vándorcirkusz előadására, egész biztos, ha lehunyjuk szemünket, ma is eleven él bennünk néhány kép, hiszen minden gyermeket elbűvöl ez a titkokkal teli, varázslatos világ. Emlékszem, mennyire lenyűgöztek a légtornászok, s mennyire féltem, hogy az oroszlán egyszer csak kiugrik a porondról, miközben csodáltam is e hatalmas állatokat. Bizony kisgyerekkorom óta nem jártam cirkuszban, a minap azonban egy kedves ismerősöm szülinapi ajándékaként újra eljutottam egy előadásra.

Végre egy egészséges divat – a gurulós hátizsák!

   Emlékszem, két gyerkőcnél láttam először gurulós hátizsákot, pontosabban iskolatáskát. Micsoda remek ötlet! Ugyanakkor annyira kézenfekvő is. Azon csodálkoztam, miért is nem ezt használja mindenki már évek óta? Rögtön eszembe jutottak iskoláséveim, s hogy mennyit cipekedtünk, először kettő, majd kamaszosan egy vállon hordva mázsás hátizsákunkat. Meg is lett az eredménye: azóta is rettenetesen hátfájós vagyok. De jó lenne, ha valami hasonló létezne felnőttek számára is! Végre megszabadulnék az állandó batyuzástól, merthogy mindig legalább két nagy táska húzza a vállam. Mi mást tehetnék, ha munka után mondjuk, még edzésre megyek, hazafelé meg a boltba is be kell ugranom. Eddig azonban gurulós változatban csak a tipikus, „öreg nénis” bevásárlótáskával találkoztam…

Vasárnap zár az idei World Press Photo kiállítás

Samuel Aranda fotója

Már csak néhány napig tekinthető meg a 2012-es World Press Photo kiállítás a Néprajzi Múzeumban. Aki eddig nem tette meg, annak feltétlen ajánlom, hogy látogasson el a tárlatra - tényleg érdemes! Aki szereti a fotókat, és érzékeny a világ történéseire, annak nincs szüksége érvelésre, aki viszont nem rendszeres látogatója az évenként megrendezett sajtófotó kiállításnak, egy egészen új élménnyel gazdagodhat, s egyfajta művészi keretbe foglalva találkozhat a nyers valósággal. Szokták mondani, hogy a World Press Photo kiállítás az egyik „legszélesebb ablak” a világra. S valóban így van: a bíráló bizottság mindig a kiállítást megelőző év eseményeiről készült sajtófotókból válogat, pályázni a világ minden tájáról lehet. Éppen ezért e képek által a valóság egy sokkal szélesebb spektrumára lehet rálátásunk, mint amilyennel a mindennapokban valaha is találkoznánk.